A Te Mesekönyved!

Kisfi­aim hatal­mas meser­a­jongók, akik min­den for­mában szeretik a fur­fan­gos történeteket, pláne, ha azok­ban autók is van­nak. Több könyvön átrág­tuk már magunkat közösen, legalább egyszer, de inkább több­ször is. Adó­dott azon­ban egy olyan este, amikor egysz­erűen túl fárad­tak voltak a sze­meim az olvasáshoz, így magunk kreálta történet­tel szen­derül­tek álomba. A főbb szerepekben per­sze a család volt, a cse­lek­mény maga pedig szám­ta­lan kitalált, vic­ces kaland, melyek­ben képzelet­ben együtt volt részünk.

Min­dez mára olyan mérték­ben vált hagy­omán­nyá nálunk, hogy karác­sonyra egy nagy földgöm­böt is vet­tünk, melyen estéről-​estére véletlen­sz­erűen kiválasztjuk az aznapi kalan­dok helyszínét, ahol aztán csuda dol­gok történ­nek velünk :)

S ha velünk megtörtén­nek, miért ne történ­het­nének meg Veletek is? Aki jól ismer, tudja rólam, hogy egyébként is szeretek meséket írni. Fotózás, meseírás.. Innen igazán már csak egy lépés volt a kettő egyesítése. Mely­ből a végén bárk­iből lehet tündér, manó, tűzoltó, vagy épp hajóskapitány.

S hogy hogyan készül „A Te Mesekönyved!”? ITT bővebben is olvashatsz róla :)

Boróka, a kis tündérlány

Életem első, igazi fotós-​mesekönyve tény­leg egy kis tündér­ről szól. Borókát születése óta ismerem, és nagyon örülök, hogy ő lett az oly rég dédel­getett álmom valóra válásá­nak első fősz­ere­plője :) Ez a könyv szá­momra máris külön helyet kapott a szívem pol­cain. S nagyon remélem, hogy Ti is szeretni fogjátok!

Bálint és a titokmanó

Bálint könyve kemény dió volt. Ezú­ton is szeretném megköszönni a szülőknek — Eriká­nak és Gézá­nak -, hogy megtisztel­tek bizal­mukkal, s rám bízták életük egyik leg­ne­hezebb fela­datá­nak „segédletét”, hogyan is árulják el imá­dott kisfiuk­nak, hogy örökbe fogadták. Én végül további segít­séget hív­tam, Elmon­dom Vendel, a titok­manó szemé­lyében. Így született meg a mese, amely valójában nem is annyira mese :)